A hit és kultúra ellentmondásos viszonya
Izgalmas műhelybeszélgetést tartottak egyház és kultúra sokszor kétértelmű viszonyáról, külön kitértek a vállság okaira és a problémakezelés módozataira.
Érdekes, színvonalas, tanulságos előadások hangzottak el a posztModern Távlatok Művelődési Műhely csütörtöki ülésén, amelynek témája ezúttal egyház és kultúra viszonya volt. Varga Auguszta nyugalmazott magyartanárnő meleg, ünnepélyes szavakkal méltatta a 20. századi református lelkészek áldásos, buzgó tevékenységét. Munkásságukat éltetendő hagyományként tisztelni, emléküket ápolni és megbecsülni kell.
Rácz Ervin, erdődi református lelkipásztor felemelő és összetett lelki élményben részesítette a hallgatóságot. Lényegében végig az ecclesia semper reformanda fogalmáról - a reformáció állandó igényéről, erkölcsi jelentőségéről és szellemi fontosságáról beszélt. Az élő keresztyénséget változó világban kell megőrizni, és továbbvinni hitünk krisztusi küldetését. Rácz előadása több szempontból is formabontó volt, szerencsésen elegyítette a klasszikus és modern kommunikációs módozatokat. Az önmagunkkal való örök elégedetlenség értelméről is szólt - elsősorban a kultúrkeresztyénség által megteremtett és működtetett szerkezetek vonatkozásában. A jelen válságából való kilábalást és a jövőre való tudatos felkészülést meghatározó feladatnak tartotta egy olyan világban, ahol egyház és kultúra sohasem ellentmondásmentes. Az egyház és társadalom kontrasztjának a szeret terén kellene megmutatkozni, nem a kulturális különbségekben. Változni kell! A világ nélkülünk is változik, de merre? - A lényeg maradjon! - mondta az előadó.
Király Lajos batizi lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző részleteiben pontos, szakszerű és tömör kiselőadásában a helyi Diákdombi Ünnepségek, a Szilágyi Domokos Református Egyházmegyei Szavalóverseny és a Batizi András Énekverseny különféle szervezési, illetve kultúrapszichológiai tanulságairól beszélt. Az „együttműködő versengés" erkölcsépítő fontosságát emelte ki a példamutatás és a példaválasztás jelentőségét. Mindig érdemes a múltból erőt meríteni, és az emberben rejlő, sokszor elhanyagolt, inteligencia-faktorokat megszilárdítani.
Sipos Miklós tiszteletbeli esperes, az esemény házigazdája, nyomatékosan hangsúlyozta, egyháztól sokszor elvárják, hogy vállalja fel a civil társadalom tényezőinek szerepét. Az azonban világos kell legyen, hogy a vallásos nevelés és a hitélet igazi előfeltétele az áldásos családi helyzet. A hozzászóló közül Szilágyi Éva, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója viszont arról szólt, hogyan biztosítható egyszerre a diákok számára a szellemi minőség és az autentikus hitélmény. Kiss József szatmárpálfalvai lelkipásztor, szatmárnémeti tanácsos az önkormányzati munka szintjén megjelenő problémákat vette számba. Dr. Kereskényi Zsolt az egyházi művészet megbecsülésének fontosságáról szólt. Több hozzászóló hangsúlyozta: az egyház egyre nagyobb szerepet az erdélyi magyar kisebbség kulturális életében és szép volna, ha ez a szerep mind több és minőségi vonással gazdagodna, színesedne.
